Díj

Sziasztok! Mint láthatjátok, nem egy új részt hoztam. Igazából nem szeretnék sokat magyarázkodni,  a lényeg, hogy készülőben van. Egyszerűen csak nincs időm. Viszont, most jöjjön a fontosabb rész. A bejegyzés témája nem más, mint a Hanna-tól kapott díj, amivel minden rendszeres olvasóját megajándékozta. Először is, szeretnék HIHETETLENÜLBOLDOGÉSSZUPER LÁVRÁSOS SZÜLINAPOT KÍVÁNNI A BLOGNAK!!44!!NÉÉGY! Komolyan, nagyon büszke vagyok rád, és a blogodra is. És most akkor következzen a díjas rész, amit egyébként nagyon köszönök:

Szabályok: 

1. Tedd ki a képet a blogodra!

2.Jelöld meg a blogot, ahonnan kaptad a díjat, és annak íróját!

3. Válaszolj a kérdésekre, majd tegyél fel te is 5 kérdést!

4. Küldd tovább 5 blognak!

Kérdések:

1. Mióta olvasod a blogomat?

2. Mi a véleményed róla?

3. Milyen folytatásnak örülnél a legjobban?

4. Melyik volt a kedvenc jeleneted?

5. Mióta blogolsz?

Válaszok:

1. Mióta olvasod a blogomat?
- Már a legeleje óta, úgyhogy én igazi ősolvasónak számítok. (lol, nem húzza alá)
2. Mi a véleményed róla?
- Nagyon-nagyon-nagyon, hihetetlenül nagyon imádom. Minden egyes részt. Elképesztő, hogy mennyire jól és választékosan használod a szavakat.
3. Milyen folytatásnak örülnél a legjobban?
- Nos, nem hiszem, hogy meglepődnél, ha azt írnám, hogy egy +18-as résznek. De mivel ez nem igazán válasz a kérdésedre, ezért én valamilyen szívszaggató félig-meddig happy end-nek örülnék.
4. Melyik volt a kedvenc jeleneted?
- Mikor Hanna random nekiment a falnak. Ölj meg nyugodtan, de ezen minden egyes alkalommal röhögnöm kell. :D
5. Mióta blogolsz?
- A személyes blogokat beleszámítva, körülbelül hat éve.

Kérdéseim:

1. Mi ösztönzött arra, hogy írni/blogolni kezdj?

2. Mennyire fontosak számodra az olvasói visszajelzések?

3. Van olyan része a történetednek, amin szívesen változtatnál, de mégsem teszed? 

4. Van kedvenc mellékszereplőd, aki még ha létező ember is, a sztoridban te alakítottad a személyiségét?

5. Mit gondolsz arról, hogy egyre elterjedtebb a fanfiction írás?

Akiknek továbbküldöm:
Emily

Hanna
(ha már a LRD-re nem tudom visszaküldeni, akkor legalább ide. elvégre igazán megérdemled)

Másik blog

Mielőtt bárki is megrettenne a cím láttán.. Nem, nem zárom be a blogot. Csupán elkezdek egy másikat is. A két oldalt egymás mellet fogom vezetni, remélve, hogy egyik sem megy kárára a másiknak. Ez a történet a változatosság kedvéért nem Kimis lesz, hanem Vetteles. Nagyon örülnék, ha ezt is ugyanúgy olvasnátok, feliratkoznátok rá. Ha tehetitek, dobjatok egy kommentet. Előre is köszönöm! (a blogot a képre kattintva érhetitek el)

13.

Sziasztok! Ne haragudjatok, amiért ennyit késtem. Igazából már kedden meg akartam osztani, de egyszerűen annyira nem volt se időm, se kedvem hozzá, hogy az valami hihetetlen. Gondoltam, inkább várok pár napot, mintsem legyen belőle egy összecsapott, béna rész. Remélem, hogy legalább annyira tetszeni fog, mint az előző. És ha már itt tartunk, szeretném ismételten megköszönni a pipákat és kommenteket. Jó olvasást! (:

- Basszus, mennyi az idő? - másztam ki az ágyból, gyorsan magamra tekerve a takarót.

- Délután kettő. - válaszolt a vonal túlsó végéről Hanna, akinek hála sikerült nagy nehezen felkelnem a telefoncsörgésre. Azaz felkelnünk, de csak én vettem a fáradtságot, hogy kikászálódjak a puha ágyneműk közül, Kimi csak összeragadó szemekkel nyújtózkodott.
- Basszus. - ásítottam. - Tudnál adni egy pólót? - fordultam a finn felé, aki bágyadtan az utazótáskája felé mutatott.
- Mi van a te pólóddal? És kihez beszélsz? - érdeklődött Hanna, akinek fogalma sem volt arról, hogy mi történt korábban.
- Semmi, azaz Kiminél vagyok, de ez most lényegtelen.
- Faith.. - emelte fel a hangját. Szinte láttam magam előtt, ahogy összefonja a karjait.
- Majd elmesélem, merre vagy? - tereltem a témát.
- Igazából pont ezért hívtalak. Miután tegnap otthagytunk titeket, Seb elvitt egy étterembe, aztán pedig egy romantikus sétára. Azt hittem, meghalok, annyira nyálas volt. Ezt szóvá is tettem, úgyhogy a sétálgatást megunva kivettünk egy szobát egy hangulatos kis panzióban, és a többit gondolom tudod. Még itt vagyunk, de nemsokára Seb hazadob kocsival, mivel délután lesz valami fontos elintéznivalója Hornerrel. Úgy volt, hogy elmegyünk előtte kajálni valahova, és viszünk neked is valamit, de ha úgyis Kimivel vagy, akkor legalább eljöhetnétek ti is. Sebastian tud egy jó helyet a közelben, majd sms-ben elküldöm a címet, oké? - kérdezte.
- Oké, majd megkérdezem, hogy jó-e így, amint őnagysága hajlandó kimászni az ágyból. - dobtam meg egy párnával az említett személyt, mire ő segítségkérően felém nyújtotta a kezét. Én hülye elfogadtam, aminek következtében másodperceken belül újra az ágyban találtam magam, miközben Kimi önelégülten mosolygott a naivságomon.
- Úgy hallom, jól szórakoztok, úgyhogy hagylak is titeket. Nemsokára elküldöm a címet meg az időpontot.
- Most úgy érzem magam, mintha egy spanyol szappanoperában lennék. Titkos találkozót beszélünk meg, mert a szüleink nem engedik, hogy a szerelmünk beteljesüljön. - vigyorodtam el.
- Ó, Esmeralda! Ne tedd ezt velem. - játszotta Hanna a hősszerelmest.
- Na, de Juan. Tönkreteszed az életem. - szipogtam erőltetetten, mire mindketten elnevettük magunkat. Kimi szemforgatva ölelt át egyik karjával, miközben én elköszöntem Hannatól.
- Na, akkor majd írok.- szakította meg a hívást, majd a telefont letéve magam mellé, mosolyogva sóhajtottam egyet.
- Utálom az éttermeket. Ugye nem kell kiöltöznöm? - nézett rám reménykedve a finn.
- Nem is tudtam, hogy ennyire hangos a telefonom, hogy hallottad. Egyébként nagyon remélem, hogy nem. Bár, nekem mindegy. Úgysincs nálam semmilyen elegáns ruha. Igazából tiszta ruha sincs nálam. - tápászkodtam fel újra, majd előhalásztam Kimi táskájából egy sima fekete pólót, majd miután rábólintott, gyorsan összeszedtem a hordható állapotban lévő ruháimat. Sietve elmentem zuhanyozni, majd miután végeztem, Kimi követett, akinek ezalatt az idő alatt sikerült felülnie az ágyban. Megtapsoltam a hihetetlen teljesítményét, aztán kimentem a nappaliba, hogy elüssem valamivel az időt. Úgy döntöttem, hogy tv-zek kicsit, ameddig a finn elkészül. Még mindig el voltam képedve, amiért a lakosztály vagy kétszer akkora volt, mint az otthoni lakásunk. Unottan kapcsolgattam a csatornák között, majd egy bulvárcsatornán megállt a kezemben a távirányító. Mosolyogva figyeltem a Hannaékról készült felvételeket, amint kézen fogva távoznak egy étteremből. Jó érzés volt látni, ahogy mindketten teli szájjal mosolyognak. Egy ideig még bámultam őket, majd mikor meguntam, hogy minden egyes mozdulatukat szenzációként kezelik, kikapcsoltam a készüléket. Visszamenve a hálószobába rápillantottam a telefonomra. Gyorsan megnéztem az sms-t, amit Hanna küldött. Időközben Kimi is megérkezett mellém, aki kicsit sem zavartatva magát, egy szál törölközőben mászkált a szobában. Ugyanennyire zavartalanul hajította le magáról, hogy fel tudjon öltözni. Akaratlanul is elpirultam, amit ő szokásához híven vigyorogva figyelt.
- Hihetetlen, hogy még most is mennyire félsz. - vette fel magára a ruháit.
- Nem tehetek róla, te mászkálsz itt meztelenül, mint valami sztriptíztáncos. - védekeztem.
- Ó, tehát azt akarod, hogy táncoljak is neked? Nem volt elég hajnalban? - szívta a vérem. Válaszul felmutattam a középső ujjam, mire ő még jobban mosolygott. Gyorsan felkaptam magamra a bakancsomat, majd követve Kimit, elhagytam a lakosztályt. A földszintre érve köszöntem a portásnak, aki zsémbesen biccentett egyet. Fogadni mertem volna, hogy amint kiléptünk az ajtón, ő pezsgőt bontva táncolta körbe az előteret. Szótlanul beültem a finn mellé az autóba, majd érdeklődve pillantottam a telefonom kijelzőjére. Kimi felé mutattam, aki ugyanolyan bamba fejjel nézte a beérkező hívást. Nem tudtam nagyon mit csinálni, úgyhogy érdeklődve nyomtam le a zöld gombot.
- Sziaaaa. - nyújtotta el a szó végét a telefonba szóló Heikki.
- Szia. - köszöntem vissza zavartan. - Mit szeretnél?
- Semmit, csak gondoltam megkérdezem, hogy mi a helyzet.
- Heikki...
- Jól van már, igazából csak meg akartam kérdezni, hogy ráérsz-e ma délután. - nyögte ki nagy nehezen.
- Hát, ami azt illeti, nem. Nem igazán. - válaszoltam.
- Kár. - dünnyögte csalódottan. - És, mit csinálsz, hogy nem érsz rá?
- Nem hinném, hogy ez annyira rád tartozik.
- Tehát Kimivel vagy, értem én..
- És ha vele vagyok, akkor mi van? - dühödtem fel.
- Semmi, de előre szólok, hogy ne várj többet annál, hogy megdug. - közölte, majd lerakta a telefont. Idegesen sóhajtottam egyet, majd érdeklődve Kimi felé fordultam.
- Ha minden igaz, akkor hallottad.
- Ja. - bólintott.
- És? - próbáltam előcsalogatni belőle a szavakat, miközben ő beütötte a GPS-be az sms-ben kapott címet.
- Mi és? - vonta fel a szemöldökét. - Szerinted, ha csak meg akartalak volna dugni, akkor most itt lennék?
- Az egy dolog, hogy most itt vagy. De mi a garancia arra, hogy két óra múlva nem mész el kurvázni? - tettem karba a kezem.
- Hát, ha nem sietünk az evéssel, akkor nincs esélyem két órán belül dugni egy jót. Bár, ahogy téged ismerlek, két perc alatt megeszed az előételt és a főételt is. - vigyorodott el.
- Komolyan gondoltam. - vágtam sértődött fejet. Kimi válaszul kényelmesen hátradőlt az ülésben, majd sóhajtva felém fordult.
- Nézd, nem ígérhetek semmi konkrétat, de ne hidd el azt, amit mondanak rólam. Oké, beismerem, szeretek inni és bulizni. Viszont ez még nem jelenti azt, hogy nem akarhatok komoly kapcsolatot. De ha te nem akarsz semmi komolyat, tőlem lefeküdhetünk hetente egyszer-kétszer, nekem az sem lenne rossz. - nézett a szemembe. Egy percig szóhoz sem jutottam, majd mikor felfogtam, hogy mit mondott, egyszerre voltam boldog és dühös.
- Tehát ezzel azt akarod mondani, hogy neked a komoly kapcsolat azt jelenit, hogy néha megdugsz, aztán jól van?
- Éppen azt ecsetelem, hogy komoly kapcsolatot szeretnék, erre neked annyi jön le az egészből, hogy csak le akarlak fektetni. - forgatta a szemeit.
- Mert hülyén fogalmazol. - védekeztem.
- Te meg hülyén értelmezel. - vágott vissza, mire ismét bemutattam neki a középső ujjamat.
- Na? - pillantott rám érdeklődve.
- Mi na? - értetlenkedtem.
- Benne vagy?
- Miben? A komoly kapcsolatban, vagy a szexben?
- Amiben akarsz.
- Benne. - mosolyodtam el.
- És melyik verzióban? - adott gázt a finn.
- Az majd még kiderül. - tértem ki a konkrét válaszadás alól. Igazság szerint én sem tudtam, hogy mit szerettem volna. Tény, hogy vonzódtam Kimihez, de megrémített egy rendes kapcsolat gondolata. Úgy éreztem, nem tudnék megfelelni az elvárásoknak. Mosni, főzni, takarítani. Nem, nagyon nem. Az étteremhez érve próbáltam elhessegetni magam elől ezeket a gondolatokat. Megráztam a fejem, azt remélve, eltűnnek a fejemből. Megkönnyebbültem, mikor kiszállva végre szemügyre vehettem a helyet. Igazából inkább volt amolyan városi kajálda, mintsem étterem, aminek következtében Kimivel megkönnyebbülve néztünk össze. Egy percbe sem telt, egyből észrevettük a nekünk integető párost a bejáratnál. Hanna elég feltűnően ugrált és hadonászott, úgyhogy nehéz lett volna szem elől téveszteni őket. Mosolyogva intettem vissza, miközben elindultunk feléjük. Vidáman öleltük át egymást Hannaval, amíg a Sebastianék lepacsiztak.
- Mindent el kell mesélned! - suttogta Hanna, miközben megszorította a kezemet, és elindult befelé.
- Majd. Most nem hiszem, hogy alkalmas. - pillantottam hátra a fiúkra, akik vadul gesztikulálva beszélgettek.
- De hamarabb tudjam meg, mint az újságírók. - utalt arra, hogy attól függetlenül, hogy figyelmen kívül hagytuk, néha megjelent mellettünk egy-két elvetemült paparazzi.
- Nyugi már. - mondtam, majd kinyitottam magam előtt az ajtót. Vagyis csak kinyitottam volna, de nem mozdult. Néhány másodperc felesleges taszigálás után rájöttem, hogy kifelé nyílik, ami nem mellesleg fel volt tüntetve az üvegen. A többiek persze jót röhögtek rajtam, majd Hanna végre a segítségemre sietett, és kinyitotta az ajtót. Csak akkor eszméltem rá, hogy mennyire éhes vagyok, mikor belépve megéreztem a különböző kaják illatát. Kezdett nagyon tetszeni a hely, legalábbis az orromnak mindenképpen bejött. Illetve a látvány sem volt rossz. A falak bordó téglából voltak kirakva, kisebb boltívekkel elválasztva egymástól az étterem különböző részeit. Egy-két faasztal már kint is ki volt helyezve, de bent sokkal több ülőhely volt. Én mindenképpen bent szerettem volna enni, mivel odakint tűzött a nap, és nem akartam napszúrást kapni evés közben. Minden asztalon el volt helyezve egy-egy mécses, illatosított gyertyákkal, mellette pedig a szokásos dolgok, például sótartó. Az egész helynek volt egy jellegzetes hangulata, amit a legtöbb ember csillogó szemekkel figyel. Egyből kiszúrtam egy sarokban lévő négyes asztalt. Kérdezés nélkül magammal húztam Hannat, aki bár az ablak mellé szeretett volna ülni, én ugyanúgy rángattam magam után. Sebastianék némán követtek, majd amint beültem a legbelső székre, és a legjobb barátnőmet is leültettem velem szemben, a fiúk is helyet foglaltak. Amúgy rajtunk kívül még öt asztalnál ültek emberek, ami nem igazán számított soknak a belső méretekhez képest. Kint jóval többen voltak, ami szintén közrejátszott abban, hogy ne ott együnk. Utáltam más emberek előtt enni. Valamiért kiskorom óta gyűlöltem, ha bámulnak kajálás közben. Egy nálunk elegánsabban öltözött, fiatal srác kiosztott egy-egy étlapot páronként. Én azonnal kikaptam Kimi kezéből, és tanulmányozni kezdtem a főételeket. Végül maradtam valamilyen furcsa nevű, húsos csodánál. A finn nem válogatott sokat, a pincér kérdő tekintetét lerendezte azzal, hogy ugyanazt kéri, amit én.
- Miért nem eszel mást? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem akarok egyedül rossz kaját enni, úgyhogy inkább eszem ugyanazt, mint te. Úgyis elkunyerálod az enyémet is, ha marad. - válaszolt.
- Hé! - löktem meg a vállát, de jobban átgondolva, igazat kellet adnom neki. Közben Vettelék is elmondták, hogy mit szeretnének enni. Sebastian különösen pontosan részletezte, hogy mit kér. A pincérfiú buzgón jegyzetelt, majd amolyan "utálok itt lenni" sóhajjal visszaindult a konyha felé.
- Jó, hogy nem mondtad, hány gramm sajtot tehet arra a nyomorult tésztára. - utaltam arra, hogy szerencsétlen srác idegein táncolt.
- Nem tehetek róla, vigyáznom kell az alakomra. - mutatott végig magán lányosan, mire én elröhögtem magam. Úgy látszott, csak én értékeltem a többiek szerint igen gyengére sikerült poént. Hanna a körmét piszkálgatta unottan, Kimi pedig érdeklődve fürkészett engem.
- Talán van valami az arcomon? - pillantottam rá kérdőn.
- Ja. A szemeid, meg az orrod, és akármilyen hihetetlen, a szád is.
- Komolyan kérdeztem.
- Nincs semmi. - közölte, de én azért óvatosan végigtapogattam az egész fejemet, majd mikor nem találtam semmit, kicsit megnyugodtam. Közben Seb és Kimi beszélgetni kezdtek, számomra teljesen érthetetlen, autókkal kapcsolatos dolgokról. Segítségkérően Hannara pillantottam, aki láthatóan nem küzdött hasonló gondokkal, úgyhogy inkább hagytam őket társalogni. Ezalatt volt lehetőségem Heikki szavain töprengeni. Felvetődött bennem a kérdés, hogy mi van, ha igaza van? Semmilyen biztosíték nem volt arra, hogy nem úgy történik, ahogy mondta. Megdug egyszer-kétszer, aztán kész. Mégis, valami vonzott a finnben. Volt benne valami, amit már akkor éreztem, mikor megpillantottam. Bár tudtam, hogy ez az érzés nem kölcsönös, én mégis reménykedtem. Igaz, hiába. Mikor már túltengtek a fejemben ezek a gondolatok, fogtam magam, és kérdő tekintetek kereszttüzében kiviharzottam a mosdóba. Még mindig cikáztak bennem a gondolatok, mikor hallottam, ahogy kinyílik az ajtó. A tükör előtt álltam, úgyhogy nem kellet hátrafordulnom, hogy láthassam a belépő barátnőmet.
- Minden oké? - vizsgált a tekintetével.
- Nem tudom. - sóhajtottam. - Csak félek, hogy igaza van Heikkinek.
- He? - értetlenkedett jogosan, mivel ő nem tudott a korábbi telefonbeszélgetésünkről.
- A lényeg az, hogy mikor elindultunk, felhívott a kocsiban, és közölte velem, hogy Kimi csak megdug, aztán viszlát. - vázoltam fel a történteket.
- És te ezt elhiszed?
- Nem. Vagyis.. Fogalmam sincs, hogy miben kéne hinnem. Elvégre nem ismerem annyira Kimit, simán lehet, hogy holnapra már a nevemet is elfelejti. - túloztam el kicsit a dolgokat.
- Oké, most elmesélek valamit, amit igazából nekem sem kéne tudnom. Sebastian mesélte, hogy milyen szoros kapcsolat volt Kimi és a felesége között. És hiába mondja azt, hogy nem viselte meg a válás, az igazság az, hogy szörnyen érezte magát. Egyszer, az egyik versenyhétvégén Seb keresni kezdte őt, már nem emlékszem, milyen okból. Félóráig kereste hasztalanul, majd végül megtalálta a box egyik eldugott szegletében, egy vodkás üveg társaságában. Akkor és ott kijött belőle minden, amit hónapokon keresztül takargatott mindenki elől. Hiába próbálja megjátszani, hogy nincsenek érzései, nagyon is vannak. Egyszerűen  csak utál mások szemében gyenge lenni.
- Csodálatos, tényleg. Csak azt nem tudom, ez nekem miben kéne, hogy segítséget nyújtson. Vannak érzései? Rendben. De ez nem jelenti azt, hogy irántam is érez valamit. Amúgy sem akarok pótlék lenni. Tudom, hogy szokott ez lenni. Az ember egyszer beleszeret valakibe, de úgy istenesen, aztán mikor szakítanak, nem képes többé igazi kapcsolatra, inkább csak a menedéket keresi. Akár olyan módon is, hogy csapong ide-oda, egyik csajt a másik után fekteti le. Én nem akarok ilyen menedék lenni. Egyébként is csak alig néhány hete ismerem - jelentettem ki ingerülten.
- Igen, és? Mi van akkor, ha nem vagytok régi barátok? Számít az bármit is, hogy kit mióta ismersz? Teljesen mindegy, hogy az agyad mit mond, ha érzel iránta valamit. És ne merd azt mondani, hogy nem érzel iránta semmit. Egyszerűen csak félsz. Félsz attól, hogy kiszolgáltatottá válsz miatta. - közölte kíméletlenül a mondandóját Hanna. Eleinte nem tudtam mit mondani. Igaza volt. Mindig menekültem az érzések elől. Rettegtem tőle, hogy egyszer valaki mástól kelljen függnöm. Utáltam bizonytalan lenni. Könnyek gyűltek a szemembe, amiket akárhogy próbáltam elrejteni, Hanna észrevette.
- Most hagylak, mert látom, hogy szíven ütött amit mondtam. Remélem tudod, hogy ezzel nem bántani akartalak. - tette a kezét a vállamra, majd egy halvány mosoly kíséretében elhagyta a női mosdót. Én ekkor még mindig ledermedve álltam, várva arra, hogy végre felocsúdjak, amire nem is kellett olyan sokat várnom.

12.

Hey! (: Köszönöm szépen a pipákat, és bár a látogatottság kicsit megcsappant, nem akadályoz meg abban, hogy írjak. Úgy döntöttem, hogy ötnaponta fogom kirakni a részeket, illetve növelem a kért kommentek számát háromra. Nemrég kiraktam egy kisebb bejegyzést, azzal kapcsolatban, hogy legyen-e +18as rész. Három-null arányra nyert az igenek száma, úgyhogy voilá, itt is lenne. Jó olvasást! :)

*****

Hajnalban Kimi lakosztályában találtam magam, összekuporodva az ágyon. Semmi kedvem nem volt felkelni, úgyhogy egy ideig csak csendben feküdtem. Tíz perc után megkockáztattam, hogy kinyissam a szemeimet, amik mintha összeragadtak volna. Nagy nehezen felültem, hogy körül tudjak nézni. Nem kellett volna, mivel azonnal éles fájdalom hasított a fejembe. A szobában még félhomály volt, úgyhogy meg sem próbáltam felállni. Az én szerencsémmel biztos, hogy fejjel mentem volna neki valamilyen nagyobb tárgynak. Fáradtan visszadőltem Kimi mellé, aki egy halk nyöszörgéssel adta tudtomra, hogy talán kicsit óvatosabban kellett volna levágódnom az ágyra.
- Hány óra van? - kérdezte rekedt hangon, amint kinyitotta a szemét. Kómásan matatni kezdtem az éjjeliszekrényen, majd mikor megtaláltam a telefonom, valóssággal megvakultam a hirtelen felvillanó fénytől.
- Hajnali négy. - ásítottam a fejemet fogva, mire Kimi felém fordult..
- Csak nem fáj a fejed? - vigyorodott el erőtlenül.
- Nem, azért fogom, mert félek, hogy leesik.
- Hé, nem az én hibám. Nem kellett volna annyit inni. - védekezett.
- Nem is tudom, ki kóstoltatta velem végig az összes létező piát. - emlékeztem vissza.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - játszotta az ártatlant.
- Neked nem fáj a fejed? - vontam fel a szemöldököm.
- Ettől? Elég durva lenne, ha a semmitől másnapos lennék.
- A semmitől fáj a fejem is, ugye?
- Valószínű. Fogd az időjárásra. - adott egy tippet.
- Kösz, így tényleg el fog múlni. - sóhajtottam, majd a finn felé fordultam. A haja összevissza állt, szemei fáradtan vizsgálták az arcomat. Kedvem lett volna hozzábújni, hogy érezhessem a közelségét. Egy pillanatra meg is mozdultam, de azonnal meggondoltam magam. Kimi felvont szemöldökkel követte figyelemmel a belső vívódásomat. Az agyam és a vágyaim harcoltak egymással, miközben én tehetetlenül feküdtem, mint egy fadarab. Az agyam csúfos vereséget szenvedett, hiába sorolta a jobbnál jobb érveket, miszerint elég volt az előző napi jelenet, így hát a vágyaim aratták a végső győzelmet. Viszont túl sokáig tartott ez a vita, mivel mire észbe kaptam, a finn már vissza is aludt. Csalódottan sóhajtottam, majd hátat fordítottam neki. Éppen próbáltam magamra húzni a lehető legtöbb takarót, mikor egy kar fonódott hátulról a mellkasomra, majd közelebb húzott magához. A meglepettségtől szóhoz sem jutottam.
- Tudod, szörnyű, hogy mennyire könnyen át lehet verni. - suttogta bele Kimi a nyakamba a szavakat, amitől kirázott a hideg. - Ha figyeltél volna, láttad volna, hogy nyitva van a szemem. - A hangján éreztem, hogy mosolygott.
- Kapd be. - motyogtam, mire ő halkan felnevetett.
- Nem is örülsz? - játszotta a megbántottat. Nem válaszoltam, helyette óvatosan felé fordultam.
- Ennyire feltűnő volt? - utaltam a korábbi szerencsétlenkedésemre.
- Túl könnyen kiismerhető vagy. Egyébként még szívesen néztem volna, ahogy marcangolod magad, de túl jószívű vagyok. - vigyorgott.
- Kösz, ezzel most igazán növelted az önbizalmamat. - dünnyögtem sértődötten, mire ő közelebb húzva magához, lehelt egy apró csókot az ajkaimra. A hasamban eszeveszetten csapkodták a szárnyaikat a pillangók. Egyik kezemmel beletúrtam kócos hajába, mire ő egyre vadabbul kezdett csókolni. Kezét végigfuttatta a derekamon, majd hirtelen hasra fordult, engem maga alá gyűrve. A szívem majdnem kiszakadt a mellkasomból, annyira váratlanul ért.
- Mondd csak, te rokonságban állsz valamilyen módon a paradicsomokkal? - célzott a rákvörös fejemre, ami újabban egyre többször mutatkozott meg.
- Haha. - vörösödött még jobban az arcom, ahogy Kimi apró csókokat lehelt a nyakamra. Apránként haladt csak lefelé, kínozva ezzel engem. Minden egyes alkalommal, amikor a szája elsiklott a nyakam felett, súrlódva azzal, nekem megakadt a lélegzetem. Egy ideig oda-vissza haladt, majd mikor megtalálta azt a pontot, ahol én a legnehezebben vettem a levegőt, óvatosan szívni kezdte. Remegő kézzel szorítottam magamhoz, majd akaratlanul is felnyögtem, ahogy egyre erősebben mélyedtek a fogai a bőrömbe. Azt akartam, hogy még közelebb legyen hozzám, ami már szinte lehetetlen volt. Lassan elkezdtem róla levenni a pólóját, aminek következében egy pillanatra elszakadt tőlem. Mohón húztam vissza magamhoz, amint lekerült róla a ruhadarab. Egy apró mosollyal a szája sarkában hajolt fölém, majd kezdett el csókolni. Kezeimet végigsimítottam a hátán, miközben ő megszabadított a nadrágomtól. A felsőm következett, aminek következtében megint el kellett távolodnia tőlem. Reszketve figyeltem, ahogy lazán elhajítja a pólómat. Újra a nyakamat kezdte el csókolgatni, de most egyre lejjebb haladt. Körmeimet a hátába mélyesztettem, mikor a melltartómat is kicsatolta. Mosolyogva vette szemügyre az immár csupasszá vált mellkasomat.
- Sokáig bámulsz még, vagy csinálsz is valamit? - motyogtam kissé ingerülten a várakozástól.
- Milyen türelmetlen itt valaki. - vigyorodott el, majd kezeivel lassan végigsimított a melleimen. Kirázott a hideg az érintésétől. Egyszerre imádtam és utáltam, amit csinált. Utáltam, amiért lassan, kínozva ért csak hozzám. Legszívesebben ráüvöltettem volna, mikor félig kikerülve a mellkasomat, a hasamon kezdett vándorolni a keze. Már éppen leért volna oda, mikor hirtelen visszarántotta az ujjait, és váratlanul megszorította a mellemet. Hirtelen megakadt a lélegzetem, a kezeim még a korábbinál is jobban remegtek. Nem akartam tovább várni, elkezdtem a kezemet kettőnk között lefelé csúsztatni, mígnem el nem értem a kívánt helyet. Óvatosan megmarkoltam a korábban combomnak szegeződő kemény dudort. Kimi halkan a fülembe nyögött, amitől én egyre jobban felbátorodtam, és elkezdtem róla lehúzni a boxerét. A finn segítve a saját vetkőztetését, kicsit megemelte magát, én pedig azonnal lerángattam róla az alsónadrágot. Félve pillantottam le, miközben ő egyre lejjebb haladt a szájával, majd megszabadított az alsóneműmtől. Először nem jöttem rá, mit akar, majd mikor végre leesett, próbáltam visszahúzni a fejét.
- Nem hiszem, hogy.. Szóval.. - dadogtam, de nem tudtam befejezni a mondatot, mivel kénytelen voltam felnyögni.
- Csak hagyd, hogy csináljam. - válaszolt ellentmondást nem tűrve. A combom belső felét kezdte el simogatni, ameddig a szájával az alhasamat súrolta, mire én akaratlanul is feljebb emeltem a csípőmet. Óvatosan szétfeszítette a lábaimat, majd nyelvét lassan végigfuttatta a szeméremdombomon. Megfeszültem az egyre erősebb vágytól, ami végigterjedt a testemen. Egyre beljebb halad, mígnem el nem érte a csiklómat. Az egész testem ívbe feszült, miközben egyre gyorsabban kezdett mozogni a nyelve. Minden izmommal szorítottam magamhoz Kimi fejét, mikor ő újra felfelé kezdett kalandozni. Úgy éreztem, szándékosan akarja, hogy szenvedjek.
- Ne vágj már ilyen fejet! Most jön csak a java - lehelte a fülembe, majd letámadva a számat, újra csókolni kezdett. Alsótestét kicsit megemelte, majd csípőjével apró köröket tett meg, miközben az egyre keményebb férfiassága - amire időközben felkerült az óvszer is - folyamatosan súrlódott a combommal.
- Sokáig akarsz még kínozni? - érdeklődtem feszülten.
- Csak még egy kicsit. - mosolyodott el féloldalasan, majd hirtelen megállt. Kérdőn pillantottam rá, mire ő amennyire tudott, magához szorított.
- Csináld már! - utasítottam.
- Szörnyű vagy. - mosolygott, majd egy szédítő csók kíséretében belém vezette magát. Ahogy lassan mozogni kezdett bennem, megszűnt körülöttünk a világ. A körmeimet belevájva, végighúztam a kezeimet a hátán. Teljesség töltött el. Hirtelen úgy éreztem, hogy előtte nem is voltam egész. Ahogy elöntött a gyönyör, Kimi úgy kezdett el gyorsulni. Nem tudtam beszélni, az érzékszerveim használhatatlanná váltak. Egyedül ő és én számítottunk, akkor és ott, abban a pillanatban. Belenéztem gyönyörű szürke szemeibe, mire ő is hasonlóan tett. Tekintetével fogva tartott, tökéletesen lebénított. Kezével a csuklómat fogta, amit egy-egy erőteljesebb lökésnél jobban kezdett markolni.
- Szoríts erősebben! - préseltem ki magamból a szavakat erőtlenül, mire ő teljesítve a kérésemet, jóformán majdnem megzúzta a csontjaimat. Közben ajkai letámadták az enyémeket. Éreztem, hogy még néhány mozdulat, és végem. Az eddiginél is erősebben húztam magamhoz, majd egy utolsó döfés kíséretében a gyönyör szilánkokra törve robbant fel bennem. Kimiből egy mélyről jövő nyögés tört elő, ahogy a testem megfeszült az övé alatt. A hallásom egyszerűen eltompult, a szemem pedig könnybe lábadt az extázistól. A finn még végzett néhány lökést levezetésképpen, majd fáradtan dőlt le mellém. Percekig csak bámultam a plafont, szóhoz sem jutottam. Kimi közben felém fordulva figyelte, ahogyan kezdek megnyugodni, és a korábbi remegés is alábbhagy. Hirtelen eszembe jutott, hogy teljesen meztelenül fekszem, úgyhogy azonnal elkezdtem magamra húzni a lehető legtöbb takarót.
- Túl szép lett volna.. - sóhajtott fel mosolyogva a finn.
- Én.. - kerestem a szavakat.
- Te?
- Én.. - dadogtam továbbra is. - Szóval..
- Mi lenne, ha nem akarnál mindenáron megmagyarázni mindent? - kulcsolta ujjait a kezemre.
- Túl szép lenne. - ismételtem meg az előbbi mondatát, mire ő szemforgatva magához húzott. Homlokát nekitámasztotta az enyémnek, majd nyomott egy puszit a számra. Egy ideig csak bámultunk egymás szemébe, majd mikor meguntam a farkasszemezést, a szemeimet lecsukva álomba merültem.

11.

Sziasztok! Szeretném megköszönni mindenkinek a pipákat és a kommenteket, továbbra is nagyon jó látni, hogy érdekel titeket a történet. Cserébe meghoztam nektek az új részt. Jó olvasást! :)
*****

A liftből kiszállva egy ismerős arc fogadott. Kérdőn pillantott rám, aztán pedig Kimire, akin semmit sem lehetett észrevenni a korábbi jelenetből. A velünk szemben álló Alonsonak valószínűleg sejtése sem lett volna, hogy mi történt, ha nem pillantja meg a kipirult arcomat és az időközben földre hulló óvszert. Kimi gyorsan összeszedte a cuccait, majd biccentve a jövőévi csapattársának, kilépett a liftből. Csendben követtem a lakosztálya ajtajáig. Meg sem próbáltam köszönni Alonsonak, elvégre nem ápoltunk túl jó kapcsolatot. A földet pásztázva követtem a finnt, majd egészen addig mellette ácsorogtam, ameddig be nem csukta ajtót. Beletörődtem, hogy esélytelen lenne bármilyen menekülési kísérlet. Idegesen piszkáltam az átlátszó lakkal bevont körmeimet. Éreztem, ahogy a tekintete rám terelődik. Félve pillantottam fel rá, mire ő óvatosan újra közeledni kezdett hozzám. Egyik kezét óvatosan az arcomra helyezte, a másikkal pedig a derekamnál fogva közelebb húzott magához. A szívem őrülten zakatolt, ahogy a távolság egyre csökkent köztünk. Alig választott el minket néhány centi. Az ajkait óvatosan az enyémre tapasztotta. Hirtelen nem tudtam mit csinálni, egyszerűen csak álltam ott. Reszketve túrtam bele Kimi hajába, aki a kezét kezdte volna lejjebb csúsztatni a derekamon. Hirtelen felindulásból közelebb húztam magamhoz, mire ő néhány másodpercre elhúzódott tőlem. A szája sarkában apró mosoly ült, én pedig kérdőn néztem rá.
- Ne is próbálkozzak, mi? - elevenítette fel a kocsiban tett megjegyzésemet.
- Talán egy picit megerőltetheted magad. - válaszoltam, mire ő újra az ajkaimra tapasztotta az övéit. Egyre magabiztosabb lettem, miközben Kimi alig hagyott levegőhöz jutni. Kezeimmel lassan elkezdtem feltérképezni a hátát. Addig ő már sokkal előrébb járt, és a pólóm alatt kezdett el simogatni. Végigfuttatta a kezét a gerincemen, egészen a melltartómig, majd egyetlen mozdulattal kikapcsolta azt. Egy pillanatra megdermedtem, ahogy lassan eltávolodott tőlem, és elkezdte levenni a pólómat. Már majdnem teljesen lehámozta rólam, mikor halk koppanásokat hallottam, amik idővel egyre hangosabbá váltak. Azt hittem, felettünk dörömböl valaki, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a zaj sokkal közelebbről jön. Kimi időközben újra csókolni kezdett. Óvatosan elhúzódtam tőle, mire ő kérdőn fürkészte az arcomat.
- Ki kéne nyitni. - mutattam az ajtóra, amitől közben apránként ugyan, de eltávolodtunk. A finn csalódottan sóhajtott, majd miután megvárta, hogy visszacsatoljam a melltartómat, és megigazítsam magamon a pólómat, kinyitotta az ajtót.
- Mit akarsz? - kérdezte Kimi köszönés nélkül, mire én észrevétlenül mögé lopóztam, hogy szemügyre vegyem a látogatónkat.
- Talán megzavartam valamit? - vakarta a tarkóját zavartan Alonso.
- Ja, úgy néz ki, neked érzéked van hozzá. - motyogta csalódottan Kimi. Meglepett, hogy egy ilyen egyszerűen és őszintén válaszolt. A helyében maximum egy "nem, dehogy" kíséretében, kínosan bámultam volna a földet.
- Bocs. Ezt ottfelejtetted a liftben, gondoltam visszahozom. - nyújtotta Kimi felé a kocsikulcsát, amit akkor dobott el, mikor az óvszert kereste.
- Kösz. - tette zsebre, majd azzal a lendülettel rácsukta Alonsora az ajtót. Úgy döntöttem, megyek és lehűtöm magam egy kicsit, úgyhogy a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan átmostam az arcom a jéghideg vízzel, ami a csapból eredt, majd követtem Kimit, aki eközben a konyhában ücsörgött, egy dobozos sör társaságában. Kihúztam a vele szemben levő széket, majd bámulni kezdtem, ahogy az ujjaival dobol az asztalon.
- Nézd.. - kezdtem volna bele, de ő azonnal közbevágott.
- Mi lenne, ha lemennénk a bárba?
- He? - vontam fel a szemöldököm.
- Tudod, emberek, pia, tánc. Mond neked ez valamit?
- Nem, kérlek ismételd el lassan és tagoltan. - bandzsítottam, mire Kimi elvigyorogott.
- Mindig tudtam, hogy valami nincs veled rendben. Na de, hogy ennyire. - szívta a vérem. - Hidd el, ha tudtam volna, most bottal piszkálnálak a pszichiátrián.
- Ez most csúnya volt. - fontam össze magam előtt a karomat, erőltetett sértődöttséggel az arcomon.
- Na, akkor bár? - ismételte meg a korábbi kérdését.
- Hát.. legyen. De nincs az az isten, hogy én táncoljak. - jelentettem ki.
- Nem kell isten, elég vagyok én. - vágott büszke fejet, mire megforgattam a szemeimet. Amíg Kimi megitta a maradék sört, addig én megpróbáltam kifésülni a hajam a fürdőszobában talált fésűvel. Szerencsétlen takarítókat nem irigyeltem, miután egy-két erőszakosabb hajcsomót sikerült kitépnem, amiket hiába próbáltam összeszedni, valóssággal menekültek előlem. Szörnyen utáltam a hajamat, ami noha egy ideig fényes volt, egy idő után teljesen olyanná vált, mint egy széttúrt szénakazal. Még egyszer átmostam az arcomat, ellenőriztem, hogy nincs-e semmi a fogaim között, majd indulhattunk is a bárba, ami a földszinten volt található. Maga a helység nem volt túl nagy, körülbelül akkora volt, mint Kimi lakosztályának a fele. Ami viszont meglepett az az volt, hogy a vártnál sokkalta többen voltak. Ameddig a szálloda többi része már-már kihalt volt, itt hemzsegtek az emberek. Ahogy beljebb mentünk, a hirtelen fülembe ordító zenétől majdnem beszakadt a dobhártyám. Egy-két agyonsminkelt plázacica éppen szemet vetett volna Kimire, mikor megláttak engem, ahogy félénken ugyan, de lépegetek mellette. Egyiküket azonban nem nagyon zavarta a jelenlétem, és határozottan közeledni kezdett felénk.
- Hello, szépfiú. - búgta a lány, ahogy odaért hozzánk. Majdnem megfulladtam az erős parfümillattól. Ha egy vödörnyit nem borított magára, akkor semennyit sem. Kimi csak nézett rá, várva a mondandóját. Az arcáról minden épeszű ember le tudta volna olvasni, hogy semmi kedve idegen picsákkal társalogni, de ennek a lánynak természetesen nem esett le.
- Szeretnél valamit? - ütöttem meg egy fokkal sértőbb hangnemet, mint szerettem volna. Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém, mindenesetre hirtelen kezdett nagyon idegesíteni a jelenléte.
- Ki beszélt hozzád? - szólt hozzám úgy, mintha a kutyája lettem volna.
- Éppen most, te magad - válaszoltam. Láthatóan nem érdekeltem, helyette még jobban belemászott Kimi aurájába.
- Mit szólnál, ha te és én együtt töltenénk az éjszakát? - hajolt bele most már teljesen az arcába. A fekete felsőjéből majdhogynem kiestek a mellei, ahogy előrehajolt. Szőke haja agyon volt vasalva, az arcán pedig több vakolat volt, mint amennyi egy átlagos házban szokott lenni.
- Ne haragudj, nem hallottam. Mondtál valamit? - bámult rá rezzenéstelen arccal Kimi.
- Azt mondtam.. - kezdte volna elismételni az előbbi ajánlatát, mikor félbeszakítottam.
- Könyörgöm, ne legyél már ennyire buta. Nem veszed észre magad? - mutattam végig rajta ingerülten, majd idegesen leengedtem a kezem, mielőtt bármilyen hülyeséget csináltam volna. A plasztikcica meghökkenve pillantott rám. Nem értettem, hogy mi a fenét néz, ezért kérdőn Kimire pillantottam, akinek egyre szélesebb vigyor terült el az arcán. Értetlenül bámultam rá, mire ő válaszul lejjebb pillantott. Még én magam is meglepődtem, mikor lenéztem. Észre sem vettem, de mérgemben a mellettem álló finn kezére kulcsoltam az enyémet, és olyan erővel szorítottam, hogy majdnem eltörtem az ujjait. Percekig csak meredten bámultam az egymásba fonódó ujjainkra. Minden normális ember elengedte volna a kezét, de én nem akartam. Ennek ellenére erőt vettem magamon, és már visszahúztam volna a kézfejemet, mikor Kimi lágyan megszorította azt, visszatartva vele engem. Időközben az újonnan szerzett ismerősünk otthagyott minket, mindkettők nagy örömére. Mivel nem akartam egész este így álldogálni, elindultam a bárpult felé, Kimit magam után húzva. Mindketten leültünk egy-egy székre, majd rendeltünk magunknak italt.
- Remélem, Seb vigyáz Hannara. - jutott eszembe a legjobb barátnőm.
- Biztos vagyok benne, hogy elvitte valami nyáltól csöpögő, rózsaszirmokkal teli helyre, megvacsoráztak puccosan, aztán úriember módjára megdugta. - vázolta fel az elképzeléseit a jégember.
- Mi bajod a rózsaszirmokkal? - tekintettem el a mondat végétől.
- Nincs velük bajom, csak felesleges. Szórjam szét gondosan a szirmokat, hogy aztán széthordjuk. Amúgy sem a virágoktól lesz olyan jó. Vagy, ha te a virágokra izgulsz..
- Most komolyan, szerintem akkor is szépek. Mondd, hogy nem jobb bemenni egy virágokkal teleszórt szobába, mint egy teljesen üres, unalmas helyre.
- Szörnyű vagy. - sóhajtott fel.
- Egy whisky és egy koktél. - tolta elénk a korábban kért alkoholos csodákat a pultos. Kimi biccentett, majd mit sem törődve a rá szegeződő tekintetekkel, egyben lehúzta az egészet, ameddig én a gyümölcsös koktélomat kortyolgattam apránként.
- Alkoholista. - jegyeztem meg halkan, mikor a finn már a második poharat döntötte le ugyanilyen gyorsan.
- Ez a lötty olyan, mint az almalé. - nézett undorodva a poharára.
- Mégis megittad.
- Szomjas voltam. A tiéd milyen? - vizsgálta érdeklődve az italomat.
- Hát.. - piszkáltam a pohár szélére helyezett citromkarikát. - Mintha csapvízben áztattak volna gumicukrot.
- Ennél csak jobb lehet. - pillantott vissza a saját üres poharára, majd belekortyolt az enyémbe is. Fintorogva ízlelgette a löttyöt, én pedig a kezemben maradt citromot kezdtem el eszegetni.
- Na? - kérdeztem.
- Oké, tévedtem. Lehet rosszabb. - adta nekem vissza a koktélomat.
- Akkor most mi legyen? Se pia, se dugható csaj. Mi lesz veled? - céloztam a néhány perccel azelőtt történtekre.
- Ki mondta, hogy nincs dugható csaj? - vigyorgott, mire én felmutattam a középső ujjamat. - Nem igazán emlékszem rá, hogy akár egy percig is ellenkeztél volna.
- Lett volna esélyem?
- Simán ellökhettél volna, és közölhetted volna, hogy mekkora paraszt vagyok.
- De akkor én lettem volna a tuskó, nem?
- De, részben igen. - gondolta át újra. Itt a beszélgetés ezen része meg is szakadt, ugyanis Kiminek kísérletezni támadt kedve az itallapon található különböző alkoholos löttyökkel. Azzal szórakozott, hogy találomra rábökött egyre, és velem is megkóstoltatta az összeset. A végére már teljesen magamon kívül vihorásztam, voltaképpen a semmin. Nagyon jól szórakoztam azon, hogy az ivópartneremből időnként kettőt láttam. Éppen készültem volna eldönteni, hogy vajon melyik a kettő közül az igazi, mikor egy eléggé fülbemászó zene szólalt meg. Kimi látta rajtam, hogy tetszik, ezért felállva maga után húzott a táncparkettre, hiába próbáltam tiltakoztam.
- De én nem tudok táncolni. - ellenkeztem.
- Én sem, úgyhogy megnyugodhatsz, mindketten égünk. - vonszolt maga után, egészen a táncparkett közepéig. Nem igazán találtam a helyem, úgyhogy csak ácsorogtam ott, mint egy fadarab. Kimi kezdte már nagyon unni, hogy csak úgy állok mellette, úgyhogy megszánva magához húzott, és lassúzni kezdett velem az amúgy viszonylag gyors zenére. A fejem a vállára hajtottam, miközben engedtem, hogy kezével irányítson. Időnként meglökött egy-egy vadul táncoló pár, de nem igazán zökkentett ki minket. Csak álltunk ott ketten, miközben forgott körülöttünk a világ.

Villámkérdés

Sziasztok! Szeretnék tőletek egy kis segítséget kérni. Egy ideje rágódom azon, hogy legyen-e +18-as rész. Mivel nekem nem sikerült dűlőre jutnom, tőletek várnám a választ.
A másik, amit szeretnék leírni, az az,  hogy mostantól ritkábban fogom hozni a részeket. Egyrészt azért, mert ha 2-3 naponta megosztom őket, akkor nagyon hamar a végére érünk. Másrészt pedig kíváncsi vagyok, hogy mennyire sikerül fenntartani az érdeklődést. Köszi, ha elolvastátok, várom a kommenteket. xx

10.

A könyvesboltba érve azonnal felcsillant a szemem. Meglepő módon, minden tele volt könyvekkel. A krimiktől kezdve a nyáltól csöpögő, romantikus regényekig minden volt a polcokon. Udvariasan köszöntem a pult mögött álldogáló idős férfinak, aki egyáltalán nem volt olyan lelkes, mint én, de nem igazán tudott lelombozni.
- Meddig akarsz itt mászkálni? - húzta el a száját Kimi.
- Órákig, napokig, hetekig. Nem is tudom. Szerinted be lehet költözni egy elhagyatott zugba? - kérdeztem csillogó szemekkel, mire az eladó morogni kezdett magában.
- Mit szólnál, ha megvenném a boltot? Nem kéne most végigjárnod az egészet, bármikor bejöhetnél.. - kezdte el sorolni a lehetőségeket a finn.
- Persze, aztán hallgathatnám életem végéig, hogy mi mindent megtettél értem, én meg milyen hálátlan dög vagyok. - kezdtem el sétálgatni a könyvkupacok között.
- Honnan veszed, hogy életed végéig ismerni fogsz? - jött utánam. Nem válaszoltam, helyette inkább felkaptam egy szimpatikus könyvet, majd olvasgatni kezdtem a hátlapját. Unalmas, tiszta klisé, szerelmes regény volt. Visszatettem a helyére, majd miután vagy húsz hasonlót átlapoztam, átmentem a krimirészlegre. Ott sem jutottam sokkal többre. Kimi némán lépkedett mögöttem, időnként vigyorogva horkantott egy-egy csiricsáré borítónál. Nem találtam semmi olyat, ami azonnal megtetszett volna, úgyhogy percekig csak csendben bámultam a polcokat, majd mikor meguntam, leültem az egyik kihelyezett asztalhoz.
- Ilyen gyorsan feladod? - vonta fel a szemöldökét Kimi.
- Érzem, hogy nem fogok semmi jót sem találni. Általában öt perc után szembejön velem valami, amibe szerelmes leszek, de most nem. - sóhajtottam.
- Ez érthető, mivel mögötted mentem végig. De ha szeretnéd, akkor felállok és szembejövök veled. - vigyorgott.
- Nem vagy vicces. - álltam fel, majd újra nekifutottam a keresésnek. Azonnal feltűnt, hogy valamit nagyon elfelejtettem. Szinte kiszúrta a szemem. Az emeletre vezető lépcső volt az. Amint megpillantottam, Kimi csalódottan sóhajtott.
- Reméltem, hogy nem veszed észre. - követett, miután én elindultam felfelé a kisebb csigalépcsőn. Odafent kétszer annyi könyv várt felfedezésre, mint a földszinten. Kimi elborzadva figyelte, ahogy rohangálok a polcok között. Sokkal eredményesebb volt a fenti keresgélés, mint a lenti. A kezembe akadt két olyan kötet, amit mindenképpen meg akartam venni, de nem volt nálam elég pénz, úgyhogy Kimitől kértem segítséget.
- Szerinted? - emeltem fel a két kötetet. Az egyik egy romantikus, szívszaggató szerelmes regény volt, amiket igazából bármennyire is utálom beismerni, szerettem olvasni. A másik pedig egy tipikus krimi volt, vértől tocsogó képekkel a borítóján. Semmiben nem különböztek a korábban átlapozott regényektől, mégis megfogtak valamiért.
- Szerintem legyen ez. - kapott le egy könyvet az egyik polcról. A címét elolvasva is azonnal elvörösödtem, hát még a borítótól.
- Haha. - motyogtam az ujjaimat tördelve.
- Most mi bajod a Káma Szútra csodáival? - vigyorgott.
- Csak nézz rá. - böktem rá az egymásba fonódó párra a borítón.
- Nem találok rajta semmi kivetnivalót. - vette szemügyre alaposan a fedelét. - Egyébként említettem már, hogy túl jó vagy?
- Mintha már mondtad volna. - emlékeztem vissza a szállodájában töltött délutánra.
- És nem akarsz rajta változtatni? - kérdezte.
- Nem. Vagyis..
- Vagyis?
- Nem tudom. Sosem voltam az a menő csaj. Ebből adódóan sosem volt lehetőségem "rossznak lenni". - mutattam a kezemmel idézőjelet az utolsó szavaknál.
- Ez nem népszerűség kérdése. Ha valaki rossz, az rossz. Teljesen mindegy, hogy mennyire népszerű.
- Akkor ezt buktam, mivel a cigin kívül semmi károsat nem tettem még.
- Ki mondta, hogy károsat kéne tenned? Szerinted a szerelem káros? - pillantott rám kérdőn.
- Ki beszélt itt szerelemről? - vontam fel a szemöldököm.
- A szexről volt szó, amit rossz, bűnös dolognak tartasz. Ehhez jön a szerelem, mert ha az ember szerelemből csinálja, az jó. Meg amúgy is, kurva jó dolog. - válaszolt.
- Hé, én nem tartom rossz dolognak. - tettem védekezőn magam elé a kezem. - Egyszerűen csak sosem volt lehetőségem rá, hogy kipróbáljam.
- Nem volt rá lehetőséged.. - horkant fel, ami engem iszonyatmód idegesített. Csendben visszaraktam a krimit a helyére, és siettem is kifizetni a romantikus könyvet. Az órámra pillantva meghökkentem. Este hét óra volt. A pályáról öt körül jöttünk el, az út kb. félóra volt. Sikerült másfél órát téblábolnom a boltban. Kimi némán követett, egészen a kocsijáig.
- És most? - érdeklődtem.
- Valószínűleg Hannaék még bele sem kezdtek a dologba. - fürkészte ő is a telefonja kijelzőjét. - Nem jössz át hozzám? - ajánlotta fel, miközben kinyitotta az autójq ajtaját.
- Ezt most úgy kérdezed, mintha lenne más választásom. - huppantam be az anyósülésre.
- Gondoltam udvarias leszek, de ha nem, akkor nem. - játszotta a sértődöttet, majd elforgatta a kulcsot, beindítva vele a kocsit. Húsz perc csendes kocsikázás után megérkeztünk az ismerős szállodához. Valahogy sosem sikerült egy-két szónál többet váltanunk egymással, mikor vezetett. Sietve szálltam ki a kocsiból, mivel kezdett hányingerem lenni az ülések és az illatosító bódító illatától. Mély lélegzetek kíséretében bementem az épületbe, miközben Kimi hangtalanul sétált mellettem. A portás dühösen mért végig, ahogy meglátott. Én is hasonlóan kedves pillantást vetettem rá. Miután alig hallhatóan elmondott engem mindennek, és megbeszélte magával, hogy egy szállodában akkor sem lehet pizzát rendelni, a lift felé vettem az irányt. Szerencsére nem kellett sokat várnunk, mindössze egy emelettel feljebb állt meg. A fémdobozba beszállva kicsit megkönnyebbültem. Féltem, hogy a portás megdob egy virágcseréppel idegében. Nem viccelek, tényleg erőteljesen tanulmányozta szegény növényeket. Éppen a második és harmadik emelet között voltunk, amikor az eddig szótlan Kimi megnyomta a stop gombot. Meghökkenve néztem rá. Ő csak lazán a lift falának támaszkodott, és figyelte a dühös arckifejezésemet.
- Mégis mi a szart csinálsz? - riadtam meg. Szörnyen féltem a liftben való utazástól, miután egyszer kiskoromban beragadtam. Egy ideje kinőttem ezt a rossz szokást, de a hirtelen megállástól a pulzusom a kelleténél magasabbra emelkedett. A finn válaszul a zsebében kezdett turkálni. Előhalászott belőle egy kulcsot, apró papírcetliket, zsebkendőket. Az összes a földön végezte. Addig folytatta a zsebében található cuccai selejtezését, ameddig egy apró, négyzet alakú valamit mutatott felém.
- Tudod, mi ez? - jött hozzám egy lépéssel közelebb.
- Ja, egy óvszer. - motyogtam elvörösödve. Nem mintha nem láttam volna óvszert korábban, de ebben a helyzetben eléggé kínos volt számomra.
- És tudod, hogy mire szokták használni, ugye? - lépett még egy lépést előre.
- Kimi, ne nézz már ennyire hülyének. - fontam össze magam előtt a karomat.
- Te mondtad, hogy te még sosem feküdtél le senkivel. - védekezett.
- Igen, és? Most mit akarsz csinálni? Megerőszakolsz? - röhögtem el magam kínomban.
- Én nem erőszakoskodom. Szóval?
- Szóval mi? - kérdeztem vissza.
- Akarod, vagy nem? - lépett még közelebb hozzám. Most már csak centik választottak el minket. Éreztem a mentolos leheletét az arcomon. Ilyen közelről még jobban nézett ki, ami már-már fizikai képtelenségnek bizonyult. Hirtelen nehezebben kezdtem venni a levegőt. Szürkéskék szemei kérdőn fürkészték az arcomat. Óvatosan végigmértem az arcát, majd mikor a tekintetem megállapodott a szemein, farkasszemet kezdtünk nézni. Soha senki nem volt azelőtt ilyen hatással rám. A szívem majdnem kiszakadt a helyéről, ahogy a kezét óvatosan a derekamra csúsztatta, az arca pedig közeledni kezdett az enyémhez. Néhány milliméter választotta el az ajkait a számtól, mikor a lift hirtelen rázkódni kezdett. Ijedten estem rá Kimi vállára, miközben a szerkezet elindult felfelé. Levegőért kapkodva támaszkodtam az egyik falhoz, aminek az egyik része teljesen be volt borítva tükörrel. Kimi idegesen csapott bele a faburkolatba, ameddig én lesokkolva figyeltem, ahogy egymás után elhagyjuk az emeleteket.